Egyre több linuxos gépet telepítenek hálózat részeként. A hálózati adminisztráció egyszerűsítéséhez, a legtöbb hálózatban (leginkább a Sun alapú hálózatokban) Hálózati Információs Szolgáltatást (Network Information Service, továbbiakban NIS) futtatnak. A Linux rendszerek teljes mértékben fel tudják használni a már meglévő NIS szolgáltatásokat, és ők maguk is képesek NIS szolgáltatásokat nyújtani. Mindemellett képesek teljes értékű NIS+ kliensként viselkedni, ez a támogatás egyelőre béta állapotban van.
Ez a dokumentáció megpróbál választ adni a NIS(YP) és NIS+ beállításával kapcsolatos kérdésekre, amik a Linux rendszereden felmerülhetnek. Ne felejtsd el elolvasni "Az RPC Portmapper (Távoli Eljáráshívás kapuhozzárendelő)" fejezetet!
A NIS-HOGYANt szerkeszti, és karbantartja:
Thorsten Kukuk, <[email protected]> |
Az első NIS-HOGYAN forrása az alábbi emberektől származik, akiknek eme dokumentáció első verzióit köszönhetjük:
Andrea Dell'Amico <[email protected]> Mitchum DSouza <[email protected]> Erwin Embsen <[email protected]> Peter Eriksson <[email protected]> |
Mindig megtalálhatod a legfrissebb változatot, megnézheted a World Wide Web használatával a http://www.linux-nis.org/nis-howto/HOWTO/NIS-HOWTO.html honlapot.
A dokumentáció új verziói több linuxos WWW és FTP helyre felkerülnek, beleértve az LDP honlapot is.
A dokumentáció fordításaira mutató hivatkozásokat a http://www.linux-nis.org/nis-howto/ honlapon találod.
Habár ezt a dokumentációt a legjobb tudásom szerint állítottam össze, lehet, sőt, szinte biztos, hogy tartalmaz hibákat. Kérlek, olvass el minden OLVASSEL (README) fájlt, ami ebben a dokumentációban leírtakhoz kapcsolódik, hogy még részletesebb, és pontosabb információkat szerezhess. Megpróbálom amennyire csak lehet hibátlanul tartani ezt a dokumentumot.
Ha kérdésed, vagy megjegyzésed van ezzel a dokumentummal kapcsolatban, kérlek ne habozz levelet küldeni Thorsten Kukuknak a [email protected] e-mail címre. Örömmel fogadok bármilyen ötletet vagy kritikát. Ha hibát találnál e dokumentációban, kérlek értesíts, hogy ki tudjam javítani a következő változatban. Köszönöm.
Kérlek ne küldj nekem levelet a Linux disztribúciód belső problémáiról! Nem ismerem mindegyik Linux disztribúciót, de megpróbálom hozzáadni az összes megoldást, amit küldesz.
Szeretnénk megköszönni mindenkinek, aki közreműködött (közvetlenül, vagy közvetve) eme dokumentum létrehozásában. ABC sorrendben:
Byron A Jeff <[email protected]> Markus Rex <[email protected]> Miquel van Smoorenburg <[email protected]> Dan York <[email protected]> Christoffer Bromberg <[email protected]> |
Theo de Raadt felelős az eredeti yp-kliensek kódjáért. Swen Thuemmler portolta az yp-kliensek kódját Linuxra, illetve az yp-rutinokat libc- be (szintén Theo munkájára alapozva). Thorsten Kukuk írta a NIS(YP) és NIS+ rutinokat GNU libc 2.x-re a semmiből.
A magyar fordítást Bábos Balázs készítette (?). A dokumentumot Völgyi Péter frissítette (2003.02.28). A lektorálást Szilágyi Szilárd végezte el (2003.09.04). Utoljára Daczi László frissítette (2003.10.14). A dokumentum legfrissebb változata megtalálható a Magyar Linux Dokumentációs Projekt honlapján.
Ebben a dokumentumban nagyon sok szakkifejezés található. Íme a legfontosabb szakkifejezések rövid magyarázata:
DataBase Management (adatbázis-menedzselés), egy könyvtárnyi függvény, amely kulcs-tartalom párokat kezelnek egy adatbázisban.
Dynamically Linked Library (dinamikusan láncolt programkönyvtár), futtatható programhoz futásidőben hozzákapcsolódó programkönyvtár.
A domain name (domain név) egy "kulcs", amit a NIS kliens arra használ, hogy megfelelő NIS szervert találjon, ami ezt a domain név kulcsot szolgáltatja. Itt jegyezném meg, hogy ennek általában semmi köze sincs a gép(ek) DNS "domain nevéhez" (gép név).
File Transfer Protocol (fájl átviteli protokoll), fájlok két számítógép közötti átvitelére szolgáló protokoll.
Name services library (név szolgáltató könyvtár), SVR4 Unixok névszolgáltatás-hívásainak (getpwnam, getservbyname, stb...) könyvtára. A GNU libc használja ezt a NIS(YP) és NIS+ függvényekhez.
Socket services library (foglalat szolgáltatás könyvtár), SVR4 Unixok socket szolgáltatás-hívásainak (socket, bind, listen, stb.) programkönyvtára.
Network Information Service (hálózati információs szolgáltatás), a hálózat gépei számára olyan információt kínáló szolgáltatás, amit a teljes hálózatnak ismernie kell. A Linux általános libc könyvtára támogatást nyújt a NIS használatához, amire a következőkben "hagyományos NIS" néven fogunk hivatkozni.
Network Information Service (Plus :-) (hálózati információs szolgáltatás plusz), alapvetően NIS szteroidokkal. A NIS+ szolgáltatást a Sun Microsystems Inc. tervezte a NIS-t lecserélendő, hogy nagy telepítések esetén biztonságosabb, és jobban kezelhető legyen.
Ez egy projekt neve, a NIS+-t, YP-t és a Switch (kapcsoló) rövidítése, Peter Eriksson >[email protected]< vezeti. Többek között a NYS könyvtár Name Services Switch (név szolgáltatás kapcsoló) funkcionalitását használó NIS (= YP) kód teljes újraírását foglalja magába.
Name Service Switch (név szolgáltatás kapcsoló), Az /etc/nsswitch.conf fájl határozza meg a különböző kért információ-darabok fellapozásának sorrendjét.
Remote Procedure Call (távoli eljáráshívás). Az RPC rutinok lehetővé teszik C programok számára, hogy hálózaton keresztül más gépeken eljárásokat hívjanak meg. Amikor RPC-ről beszélünk, legtöbbször a Sun RPC változatára gondolunk.
Yellow Pages(tm) (sárga oldalak(tm)), A United Kingdom of British Telecom plc bejegyzett védjegye.
Transmission Control Protocol/Internet Protocol (átvitelirányító protokoll/internet protokoll), Unix gépeken leggyakrabban ezt az adatkommunikációs protokollt használják.
A következő 4 sor idézet a Sun(tm) Rendszer- és hálózati adminisztráció kézikönyvéből:
"A NIS korábban Sun Yellow Pages (YP) néven volt
ismert, de a Yellow Pages(tm) az United Kingdom of
British Telecom plc bejegyzett védjegye, és tilos
a beleegyezésük nélkül felhasználni." |
A NIS a Hálózati Információs Szolgáltatás rövidítése. A célja az, hogy a hálózat gépei számára olyan információt kínáljon, amit a teljes hálózatnak ismernie kell. A NIS által szolgáltatott információk:
felhasználói nevek/jelszavak/home könyvtárak (/etc/passwd)
csoport információ (/etc/group)
Ha például a jelszavad bejegyzése szerepel a NIS jelszó adatbázisban, be tudsz jelentkezni a hálózat minden olyan gépére, amin fut a NIS kliens program.
A Sun a Sun Microsystems Inc. bejegyzett védjegye, amit a SunSoft Inc. számára licencelt.
A választás a "hagyományos NIS" és a NYS könyvtár NIS kódja között olyan, mint a választás a lustaság és fejlettség, vagy a rugalmasság és a kaland imádata között.
A "hagyományos NIS" kód az általános C könyvtárban található már jó ideje, néha a korától és a rugalmatlanságától szenved.
A NYS könyvtár NIS kódjának használatához újra kell fordítanod a libc könyvtárat, és bele kell fordítani a NYS kódot (vagy legalábbis szerezned kell valakitől, aki már elkészítette egy előfordított libc változatot).
A másik különbség, hogy a hagyományos NIS kód tartalmaz némi NIS Netgroups (NIS Hálózati csoportok) támogatást, szemben a NYS kóddal. Másfelől a NYS kód lehetővé teszi, hogy árnyék jelszavakat (Shadow Password) használj teljesen átlátszó módon. A "hagyományos NIS" kód nem engedélyezi NIS feletti árnyék jelszavak használatát.
Ezt mind el is felejtheted, ha az új GNU C könyvtár 2.x-et (azaz libc6) használsz. Ebben valódi NSS (név kapcsolás szolgáltatás) támogatás van, ami nagyon rugalmassá teszi, valamint a következő NIS/NIS+ térképekre is tartalmaz támogatást: aliases, ethers, group, hosts, netgroups, networks, protocols, publickey, passwd, rpc, services és shadow. A GNU C könyvtárnak nincs problémája a NIS feletti árnyék jelszavakkal.
A NIS és NIS+ közötti választás nagyon könnyű - használj NIS-t, ha nincs szükséged a NIS+-ra, vagy ha komoly biztonsági szükségleteid vannak. NIS+-t sokkal körülményesebb adminisztrálni (nagyon könnyű kezelni a kliens oldalról, de a szerver oldalán szörnyű). Másik probléma, hogy a NIS+ Linux alatti támogatása sok hibát tartalmaz, és a fejlesztése is leállt.
Egy hálózaton belül legalább egy, NIS szerverként működő gépnek kell lennie. Lehet több NIS szerver is úgy, hogy mindegyik más NIS "körzetet" szolgál ki - vagy lehetnek együttműködő NIS szervereid is, ahol van egy mester NIS szerver, és a többi úgynevezett szolga NIS szerver (egy adott NIS "körzetedre" ez így is van) - vagy lehet vegyesen is...
A szolga szervereknek a NIS adatbázisról csak egy másolatuk van, és ezeket a másolatokat a mester NIS szervertől kapják, amikor abban változás történt. A hálózatod gépeinek számától és a hálózatod megbízhatóságától függően választhatsz, hogy egy vagy több szolga szervert telepítesz. Amikor egy NIS szerver lekapcsolódik, vagy túl lassan válaszol a kérésekre, a NIS kliens, ami ehhez a szerverhez kapcsolódik, megpróbál egy működő vagy gyorsabb szervert találni.
A NIS adatbázisok úgynevezett DBM formátumban tárolódnak, amik ASCII adatbázisból konvertálhatók. Például az /etc/passwd és az /etc/group fájlok közvetlenül átalakíthatók DBM formátumba ASCII-ből-DBM-be átalakító szoftverrel ("makedbm", amit a szerver szoftveréhez csatolnak). A mester NIS szerveren egyaránt kell ASCII és DBM adatbázisnak lennie.
A szolga szerverek minden a NIS térképben történt változásról értesülnek (az "yppush" program segítségével), és automatikusan megkapják az adatbázisok szinkronizálásához szükséges változásokat. A NIS klienseknek nem kell ezt megtenniük, hiszen ők folyamatosan a NIS szerverrel kommunikálnak, hogy a szerverek DBM adatbázisából megszerezzék a szükséges információkat.
A régi ypbind változatok üzenetszórással keresnek futó NIS szervert. Ez nem biztonságos, mert bárki telepíthet NIS szervert, és válaszolhat az üzenetszórással érkező üzenetekre. Az ypbind újabb változatai (ypbind-3.3 vagy ypbind-mt) képesek a szervert konfigurációs fájlból olvasni - tehát nincs szükség üzenetszórásra.
A NIS+ a Sun hálózati információs névszolgáltatásának új változata. A legnagyobb különbség a NIS és NIS+ között az, hogy a NIS+ támogatja az adattitkosítást és a biztonságos RPC hitelesítést.
A NIS+ névmodellje fa-struktúrán alapul. Minden levél a fában egy NIS+ objektumnak felel meg. Az objektumok hat típusa: könyvtár, bejegyzés, csoport, hivatkozás, tábla és privát.
A NIS+ névterület gyökerét alkotó NIS+ könyvtárat gyökér könyvtárnak hívják. Két különleges NIS+ könyvtár létezik: org_dir és groups_dir. Az org_dir (org=organization: szervezet, dir=directory: könyvtár) könyvtár tartalmazza az összes adminisztrációs táblát, olyanokat mint a passwd (passwd=password: jelszó), hosts (hosts: gépnevek) és a mail_aliases (mail aliases: levél álnevek). A groups_dir (groups: csoportok) könyvtár tartalmazza a hozzáférés vezérlésére szolgáló NIS+ csoport objektumokat. Az org_dir, groups_dir és a szülő könyvtárak együttesét NIS+ körzetnek nevezzük (NIS+ domain).
A lentebb említésre kerülő programok futtatásához el kell indítanod az /sbin/portmap programot. Néhány Linux disztribúció már tartalmazza a kódot e démon futtatásához az /sbin/init.d/ vagy /etc/rc.d/ könyvtárakban. Csak annyit kell tenned, hogy aktiválod és újraindítod a Linux gépedet. Olvasd el a Linux disztribúciód dokumentációjában ennek menetét.
Az RPC portmapper (portmap(8) egy RPC program számokat TCP/IP (vagy UDP/IP) protokoll port számokká alakító szerver. Ennek futnia kell ahhoz, hogy RPC hívásokat (mint amilyeneket a NIS/NIS+ kliens szoftver is nyújt) adhass RPC szervereknek (mint amilyen a NIS vagy NIS+ szerver) azon a gépen. Amikor egy RPC szerver elindul, megmondja a portmap-nek hogy melyik porton hallgat, és milyen RPC program számok kiszolgálására van felkészítve. Amikor egy kliens RPC hívást szeretne tenni egy adott programszámra, először kapcsolatot teremt a szerver portmap-jével, hogy megállapítsa, melyik portcímre küldje az RPC csomagokat.
Szabványosan, az általános RPC szervert az inetd(8) indítja, így a portmap-nek már az inetd indulása előtt el kell indulnia.
A biztonságos RPC-hez a portmapper-nek szüksége van az idő szolgáltatásra (Time service). Győződj meg arról, hogy engedélyezted az idő szolgáltatást az /etc/inetd.conf-ban minden gépre:
# # Az idő szolgáltatás óra egyeztetésre használatos. # time stream tcp nowait root internal time dgram udp wait root internal |
FONTOS: Ne feledkezz el a konfigurációs fájlok változtatása után az inetd újraindításáról!
Ennek eldöntéséhez két esetet kell megvizsgálni:
A géped egy már NIS szervereket tartalmazó hálózat része lesz.
Még nincs NIS szervered a hálózatban.
Az első esetben csak a kliens programokra van szükséged (ypbind, ypwhich, ypcat, yppoll, ypmatch). A legfontosabb program az ypbind. Ennek a programnak állandóan futnia kell, ami azt jelenti, hogy mindig szerepelnie kell a folyamatok listájában (list of processes). Ez egy démon folyamat, és a rendszerindító fájlokból kell indítani (például /etc/init.d/nis, /sbin/init.d/ypclient, /etc/rc.d/init.d/ypbind, /etc/rc.local). Amint fut az ypbind, a géped máris NIS klienssé válik.
A második esetben, ha még nincs NIS szervered, akkor a NIS szerver programokra is szükséged lesz (általában ypserv-nek hívják). A "NIS szerver beállítása" fejezet mutatja be, hogy hogyan kell a Linux gépedre NIS szervert telepíteni, használva az ypserv démont.
A NIS kliens és szerver szoftver sikeres lefordításához minden szükséges rendszerhívás megtalálható az "/usr/lib/libc.a" (v.4.4.2 és újabb) rendszerkönyvtárban, vagy a "/lib/libc.so.x" oszott könyvtárban. A GNU C könyvtár 2-höz (glibc 2.x), a /lib/libnsl.so.1 is szükséges.
Néhányan jelezték, hogy a NIS csak 4.5.21 és újabb "/usr/lib/libc.a" változatokkal működik, tehát ha biztonságosan szeretnéd használni, ne használj régebbi libc-ket. A NIS kliens szoftver beszerezhető az alábbi helyekről:
Hely Könyvtár Fájl neve ftp.kernel.org /pub/linux/utils/net/NIS yp-tools-2.8.tar.gz ftp.kernel.org /pub/linux/utils/net/NIS ypbind-mt-1.13.tar.gz ftp.kernel.org /pub/linux/utils/net/NIS ypbind-3.3.tar.gz ftp.kernel.org /pub/linux/utils/net/NIS ypbind-3.3-glibc5.diff.gz |
Amint megszerezted a szoftvert, kérlek, kövesd a szoftverrel kapott utasításokat. Az yp-clients-2.2 libc4-el és libc5-el használható 5.4.20-ig. A libc5.4.21-hez és glibc 2.x-hez yp-tools-1.4.1-re vagy újabbra lesz szükséged. Az új yp-tools-2.4-nek minden Linux libc-vel működnie kell. Mivel volt egy hiba a NIS kódban, ne használj libc-5.4.21-5.4.35 közötti változatot. Használj inkább 5.4.36-os vagy frissebb libc könyvtárat helyette, vagy a a legtöbb YP program nem fog működni. Az ypbind 3.3 is működni fog minden könyvtárral. Ha gcc-2.8.x-et vagy újabbat használsz, egcs-t vagy glibc-2.x-t, hozzá kell adnod az ypbind-3.3-glibc5.diff foltot (patch) az ypbind-3.3-hoz. Ha lehetséges ne használd az ypbind 3.3-as verzióját, biztonsági hiányosságokból kifolyólag. Az ypbind-mt egy új, többszálú démon. 2.2-es Linux kernel kell hozzá, és 2.1-es vagy újabb glibc.
Miután sikeresen lefordítottad a szoftvert, készen állsz a telepítésére. Az ypbind démon számára megfelelő hely az /usr/sbin könyvtár. Néhányan mondhatnák, hogy nincs szükséged ypbind-re NYS-t tartalmazó rendszerben. Tévednek. ypwhich-re és ypcat-ra mindig szükség van.
Ezt természetesen root felhasználóként kell elvégezned. A többi binárist (ypwhich, ypcat, yppasswd, yppoll, ypmatch) olyan könyvtárba kell tenni, ami minden felhasználó számára elérhető, általában az /usr/bin könyvtárba.
Újabb ypbind változatok /etc/yp.conf nevű konfigurációs fájlal rendelkeznek. Bedrótozhatsz ide egy NIS szervert - további információkért nézd meg az ypbind(8) kézikönyv oldalt. Erre az fájlra NYS esetén is szükséged van. Például:
ypserver 10.10.0.1 ypserver 10.0.100.8 ypserver 10.3.1.1 |
Ha a rendszer fel tudja oldani a gépneveket NIS nélül, használhatsz gépnevet, különben IP címet kell használnod. Az ypbind-3.3-ban van egy hiba, és csak a legutolsó bejegyzést használja (a példában ypserver 10.3.1.1). Minden más bejegyzést figyelmen kívül hagy. Az ypbind-mt helyesen kezeli ezt, és azt használja, amelyik először válaszol.
Jó ötlet kipróbálni az ypbind-et, mielőtt beleteszed az indítófájlokba. Az ypbind kipróbálásához a következőket kell tenned:
Győződj meg róla, hogy van YP-körzet név beállításod. Ha ez nincs beállítva, akkor add ki a következő utasítást:
/bin/domainname nis.domain |
Indítsd el az "/sbin/portmap" programot, ha még nem fut.
Készíts egy /var/yp nevű könyvtárat, ha még nem létezik.
Indítsd el az /usr/sbin/ypbind programot.
Ellenőrizd a rpcinfo -p localhost utasítással, hogy az ypbind be tudta-e regisztrálni a szolgáltatását a portmapper-be. A kimenetnek ilyesminek kell lennie:
program vers proto port
100000 2 tcp 111 portmapper
100000 2 udp 111 portmapper
100007 2 udp 637 ypbind
100007 2 tcp 639 ypbind
|
program vers proto port
100000 2 tcp 111 portmapper
100000 2 udp 111 portmapper
100007 2 udp 758 ypbind
100007 1 udp 758 ypbind
100007 2 tcp 761 ypbind
100007 1 tcp 761 ypbind
|
Elindíthatod az rpcinfo -u localhost ypbind programot is. Ez az utasítás valami ehhez hasonlót fog eredményezni:
program 100007 version 2 ready and waiting |
program 100007 version 1 ready and waiting
program 100007 version 2 ready and waiting
|
Ettől a ponttól kezdve használhatod az olyan NIS kliens programokat, mint például az ypcat, stb... Például az ypcat passwd.byname visszaadja neked a teljes NIS jelszó-adatbázist.
FONTOS: Ha kihagytad a tesztelő eljárást, győződj meg róla, hogy beállítottad a körzet nevét, és létrehoztad a következő könyvtárat:
/var/yp |
Ennek a könyvtárnak léteznie KELL az ypbind sikeres elindulásához.
A körzetnév helyességének ellenőrzésére használd a /bin/ypdomainname programot az yp-tools-2.2-ből. Ez az yp_get_default_domain() függvényt használja, ami sokkal szigorúbb. Nem engedélyezi például a "(semmi)" körzetnevet, ami az alapértelmezett Linux alatt, és sok probléma okozója.
Ha a teszt működik, most érdemes megváltoztatnod a démonokat indító fájlokat, hogy az ypbind a rendszer indulásakor indulhasson, és a rendszered NIS kliensként viselkedjen. Győződj meg róla, hogy a körzetnév az ypbind indítása előtt beállításra kerül!
Nos, ennyi. Indítsd újra a géped, és nézd meg a rendszerüzeneteket, hogy az ypbind elindult-e.
Gépnév feloldáshoz be kell állítanod (vagy hozzá kell adnod) a "nis"-t a feloldási sorrend sorához az /etc/host.conf fájlban. Nézd meg a "resolv+.8" kézikönyv oldalt a részletes leírásért.
Add hozzá a NIS kliens az /etc/passwd fájlhoz a következő sort:
+:::::: |
Használhatod a + és a - karaktereket felhasználó hozzáadásához/kizárásához vagy megváltoztatásához. Ha a vendég felhasználót szeretnéd kizárni, csak add hozzá az /etc/passwd fájlhoz a "-guest" kapcsolót. Más parancsértelmezőt (például ksh) szeretnél használtatni a "linux" felhasználóval? Nem probléma, egyszerűen add hozzá a "+linux::::::/bin/ksh" (idézőjelek nélkül) sort az /etc/passwd fájlhoz. Azokat a mezőket, amelyeket nem akarsz használni, üresen kell hagyni. Használhatod a Netgroups-t a felhasználó szabályozáshoz.
Például ahhoz hogy csak miquels, dth és ed, valamint a sysadmin hálózati csopot számára engedélyezd a bejelentkezés-hozzáférést, és a többiek számára megmaradjon az azonosító, a következőket kell megadnod:
+miquels:::::::
+ed:::::::
+dth:::::::
+@sysadmins:::::::
-ftp
+:*::::::/etc/NoShell |
Jegyezzük meg, hogy Linux rendszerben a jelszó mezőt is felül lehet bírálni ugyanúgy, ahogy ebben a példában tettük. Eltávolítottuk az "ftp" felhasználót is, tehát itt többé nem létezik, azaz az anonymous ftp nem fog többé működni.
A hálózati csoport így fog kinézni:
sysadmins (-,software,) (-,kukuk,) |
FONTOS: A hálózati csoport (netgroup) beállítási lehetőség a 4.5.26-os libc változattól kezdve használható. Ha 4.5.26-os libc-nél korábbi változatod van, minden NIS jelszó-adatbázisban szereplő felhasználó hozzáférhet a Linux gépedhez, ha "ypbind"-et futtatsz!
Mindössze arra van szükség, hogy a NIS konfigurációs fájl (/etc/yp.conf) a helyes szerver(ek)re mutasson. Ezen kívül a Névszolgáltatás Kapcsoló (Name Services Switch) konfigurációs fájlt (/etc/nsswitch.conf) helyesen be kell állítani.
Az ypbind-et fel kell még telepítened. Erre nem a libc-nek, hanem a NIS(YP) tools-nak van szüksége.
Ha szeretnéd használni a felhasználók hozzáadása/kizárása jellemzőt (+/-guest/+@admins), a "passwd: compat"-t és "group: compat" sort be kell az nsswitch.conf fájlba tenned. Jegyezzük meg, hogy nincs "shadow: compat"! "shadow: files nis" bejegyzést kell használnod ebben az esetben.
A NYS források nem részei az 5-ös libc forrásnak. Ha a configure szkriptet futtatod, válaszd első alkalommal "NO"-t a "Values correct" kérdésre, és utána "YES"-t a "Build a NYS libc from nys" kérdésre.
A glibc a "hagyományos NIS"-t használja, tehát el kell indítanod az ypbind-et. A Név Szolgáltatás Kapcsoló konfigurációs (Name Services Switch) fájlt (/etc/nsswitch.conf) helyesen be kell állítani. Ha a compat módot használod a passwd-hez, shadow-hoz vagy a group-hoz, hozzá kell adnod ezen fájlok végéhez a "+"-t, és használhatod a felhasználó hozzáadás/kizárás jellemzőt. A beállítás ugyanilyen Solaris 2.x esetén is.
A Hálózati Szolgáltatások (Network Services) beállítási fájl (/etc/nsswitch.conf) határozza meg egy meghatározott információcsoport lekérdezésekor a feloldások sorrendjét, hasonlóan ahogy az /etc/host.conf fájl meghatározza, hogy milyen módon történjen a gépnév feloldása. Például a
hosts: files nis dns |
sor meghatározza, hogy a gépnév feloldás függvény először a helyi /etc/hosts fájlt nézze, majd NIS feloldás kövesse, végül a körzetnév szolgáltatáson keresztül oldja fel (/etc/resolv.conf és named). Ennél a pontnál, ha nincs találat, hibával tér vissza. Ezt az fájlt minden felhasználó számára olvashatóvá kell tenni! További információt találsz erről az nsswitch.5, vagy az nsswitch.conf.5 kézikönyv oldalakban.
Egy NIS számára használható /etc/nsswitch.conf fájl:
# # /etc/nsswitch.conf # # Egy példa Név Szolgáltatás Kapcsoló (Name Service Switch) beállítási # fájl. Ezt az fájlt úgy kell rendezni, hogy a leginkább használt # szolgáltatás kerüljön az elejére. # # A '[NOTFOUND=return]' bejegyzés azt jelenti, hogy egy bejegyzés # keresése be kell, hogy fejeződjön, ha az előző bejegyzés keresése # nem adott vissza semmit. Jegyezzük meg, hogy ha a keresés más # okból hibás (mondjuk nem válaszol NIS szerver), akkor a keresés # folytatódik a következő bejegyzéssel. # # Lehetséges bejegyzések: # # nisplus Használj NIS+ -t (NIS 3-as verzió) # nis Használj NIS-t (NIS 2-es verzió), YP-nek is |hívják # dns Használj DNS-t (Domain Name Service: Körzet |Név Szolgáltatás) # files Használd a helyi fájlokat # db Használd a /var/db adatbázist # [NOTFOUND=return] Hagyd abba a keresést, ha nem találod # passwd: compat group: compat # libc5 esetén shadow: files nis -t kell használod shadow: compat passwd_compat: nis group_compat: nis shadow_compat: nis hosts: nis files dns services: nis [NOTFOUND=return] files networks: nis [NOTFOUND=return] files protocols: nis [NOTFOUND=return] files rpc: nis [NOTFOUND=return] files ethers: nis [NOTFOUND=return] files netmasks: nis [NOTFOUND=return] files netgroup: nis bootparams: nis [NOTFOUND=return] files publickey: nis [NOTFOUND=return] files automount: files aliases: nis [NOTFOUND=return] files |
A passwd_compat, group_compat és shadow_compat csak glibc 2.x alatt támogatott. Ha nincs shadow szabály az /etc/nsswitch.conf fájlban, a glibc a passwd szabályt fogja alkalmazni a feloldáshoz. Van még néhány feloldó modul a glibc-hez, mint például a hesoid. További információért olvasd el a glibc dokumentációját.
A NIS feletti árnyék jelszavak használata mindig rossz ötlet. Elveszted az árnyék által biztosított biztonságot, és csak néhány Linux C könyvtár támogatja. Egy jó módszer a NIS feletti árnyék jelszavak használatának elkerülésére az, hogy csak a helyi felhasználók esetén használsz árnyékjelszót az /etc/shadow fájlban. Vedd ki a NIS felhasználó bejegyzéseket az árnyék adatbázisból, és tedd vissza a jelszót a passwd fájlba. Így tehát használhatod az árnyék jelszót a root bejelentkezéshez, és a hagyományos passwd-t a NIS felhasználóhoz. Ennek a módszernek megvan az az előnye, hogy minden NIS kliens esetén működni fog.
Az egyetlen Linux libc, amely támogatja az árnyék jelszavak NIS feletti használatát a GNU C 2.x könyvtár. A Linux libc5-ben nincs ehhez támogatás. A Linux libc5 engedélyezett NYS-sel lefordítva tartalmaz némi kódot hozzá. Azonban ez a kód néhány esetben hibásan működik, és nem működik minden árnyék bejegyzéssel helyesen.
A Linux-PAM 0.75 és újabb verzói támogatják a NIS feletti árnyék jelszavakat, amennyiben pam_unix.so modult használsz, vagy telepíted a pam_unix2.so modult. Régi rendszereknél (például RedHat 5.x) , melyek még a pam_pwdb/libpwdb-t használják, meg kell változtatnod az /etc/pam.d/* bejegyzéseket. Cseréld ki az összed pam_pwdb szabályt a pam_unix_* modulokban.
Az /etc/pam.d/login fájl például így néz ki:
#%PAM-1.0 auth requisite pam_unix2.so nullok #set_secrpc auth required pam_securetty.so auth required pam_nologin.so auth required pam_env.so auth required pam_mail.so account required pam_unix2.so password required pam_pwcheck.so nullok password required pam_unix2.so nullok use_first_pass use_authtok session required pam_unix2.so none # debug or trace session required pam_limits.so |
A Linux NIS+ kliens kódot a GNU C 2-es könyvtárhoz fejlesztették ki. Vagy Linux libc5-höz is egy változat, hiszen a legtöbb kereskedelmi alkalmazást ehhez a könyvtárhoz fordítják és nem tudod őket glibc használatához újrafordítani. Problémák vannak a libc5 és NIS együttes használatában: statikus programokat nem lehet ehhez fordítani, és az e könyvtárhoz fordított programok nem fognak más libc5 változatokkal működni.
Ha olyan disztribúciód van, amelyikben nincs 2.11-es vagy újabb glibc, akkor be kell szerezned egyet, vagy frissítened kell a rendszered glibc-jét. Alaprendszerként, szükséged lesz egy glibc alapú disztribúcióra, mint például a Debian, RedHat, vagy SuSE Linux.
A NIS+ kliens szoftvert megszerezheted az alábbi címekről:
Hely Könyvtár Fájl neve
ftp.gnu.org /pub/gnu/glibc glibc-2.3.2.tar.gz,
glibc-linuxthreads-2.3.2.tar.gz
ftp.kernel.org /pub/linux/utils/net/NIS+ nis-utils-1.4.1.tar.gz |
Nézz körül a http://www.linux-nis.org/nisplus/ webhelyen további információkért, és a legfrissebb forrásokért.
FONTOS: NIS+ kliens beállításához olvasd el a Solaris NIS+ dokumentációkat, abban van leírva mit kell tenni a szerver oldalán! Ez a dokumentáció csak a kliens oldali teendőket írja le!
Miután feltelepítetted az új libc-t és NIS-eszközöket, elkészítheted az új kliens megbízólevelét (credential) a NIS+ szerveren. Győződj meg róla, hogy a portmap fut. Ezután ellenőrizd, hogy a Linux géped ideje megegyezik a NIS+ szerverével. Biztonságos RPC használatakor legfeljebb 3 perces ablak áll rendelkezésre, amíg a megbízások érvényesek. Jó ötlet minden gépen az xntpd futtatása. Mindezek után futtasd a következőket:
domainname nisplus.domain. nisinit -c -H <NIS+ server> |
az indítófájlok beállításához. Olvasd el az nisinit kézikönyv oldalt a többi lehetőségért. Győződj meg róla, hogy a körzetnév minden újraindítás után beállítódik-e. Ha nem tudod, hogy mi a hálózatod NIS+ körzetneve, kérdezd meg a redszergazdát/hálózati adminisztrátort.
Most célszerű megváltoztatnod az /etc/nsswitch.conf fájlt. Bizonyosodj meg arról, hogy a publickey szolgáltatás utáni egyetlen szolgáltatás a nisplus ("publickey: nisplus"), és semmi más!
Ezután indítsd el a keyserv-et, és nézd meg, hogy minden induláskor ez az első elinduló démon a portmap után. Futtasd a
keylogin -r |
A niscat passwd.org_dir parancsnak ekkor már meg kell mutatnia a passwd adatbázisod összes bejegyzését.
Amikor a felhasználó bejelentkezik, meg kell adnia a titkos kulcsát a keyserv-nek. Ezt a "keylogin" parancs hívásával teszi meg. Az árnyék (shadow) csomagban lévő login megteszi ezt a felhasználónak, ha glibc-2.1-el volt lefordítva. A PAM alapú bejelentkezéshez fel kell telepíteni a pam_keylogin-1.2.tar.gz csomagot, és meg kell változtatni az /etc/pam.d/login fájlt úgy, hogy a pam_unix_auth-ot használja, ne a pwdb-t, ami nem támogatja a NIS+ -t. Például:
#%PAM-1.0 auth required /lib/security/pam_securetty.so auth required /lib/security/pam_unix2.so set_secrpc auth required /lib/security/pam_nologin.so account required /lib/security/pam_unix2.so password required /lib/security/pam_unix2.so session required /lib/security/pam_unix2.so |
A Hálózati Szolgáltatások (Network Services) beállítási fájl (/etc/nsswitch.conf) megadja, hogy milyen sorrendben történjenek a kérés-feloldások, ha egy bizonyos információkérés történt, hasonlóan ahogy az /etc/host.conf fájl meghatározza a gépnév feloldásának menetét. Például a
hosts: files nisplus dns |
sor meghatározza, hogy a gépnév feloldó függvény először a helyi /etc/hosts fájlt nézze, amit egy NIS+ feloldás kövessen, végül a körzetnév szolgáltatást kérdezze (/etc/resolv.conf és named), ami után ha nincs találat, akkor hibával tér vissza.
Egy használható NIS+ /etc/nsswitch.conf fájl:
# # /etc/nsswitch.conf # # Egy példa Név Szolgáltatás Kapcsoló (Name Service Switch) beállítási fájl. # Ezt a fájlt úgy kell rendezni, hogy a legtöbbször használt szolgáltatás # kerüljön az elejére. # # A '[NOTFOUND=return]' bejegyzés azt jelenti, hogy egy bejegyzés # keresése fejeződjön be, ha az előző bejegyzés keresése # nem adott vissza semmit. Jegyezzük meg, hogy ha a keresés más # okból hibás (mondjuk nem válaszol NIS szerver), akkor a keresés # folytatódik a következő bejegyzéssel. # # Lehetséges bejegyzések: # # nisplus Használj NIS+ -t (NIS 3-as verzió) # nis Használj NIS-t (NIS 2-es verzió), YP-nek is hívják # dns Használj DNS-t (Domain Name Service: Körzet Név Szolgáltatás) # files Használd a helyi fájlokat # db Használd a /var/db adatbázist # [NOTFOUND=return] Hagyd abba a keresést, ha nem találod # passwd: compat group: compat shadow: compat passwd_compat: nisplus group_compat: nisplus shadow_compat: nisplus hosts: nisplus files dns services: nisplus [NOTFOUND=return] files networks: nisplus [NOTFOUND=return] files protocols: nisplus [NOTFOUND=return] files rpc: nisplus [NOTFOUND=return] files ethers: nisplus [NOTFOUND=return] files netmasks: nisplus [NOTFOUND=return] files netgroup: nisplus bootparams: nisplus [NOTFOUND=return] files publickey: nisplus automount: files aliases: nisplus [NOTFOUND=return] files |
Ez a dokumentáció csak az "ypserv" NIS szerver beállítását tartalmazza.
A NIS szerver szoftvert megtalálod a
Hely Könyvtár Fájl neve ftp.kernel.org /pub/linux/utils/net/NIS ypserv-2.9.tar.gz ftp.kernel.org /pub/linux/utils/net/NIS ypserv-2.9.tar.bz2 |
helyen.
Bővebb információkat találsz még a http://www.linux-nis.org/nis/ webhelyen.
A hagyományos NIS és a NYS szerver beállítása megegyezik.
Az ypserv és makedbm programok elkészítéséhez fordítsd le a szoftvert. Beállíthatod az ypserv-et securenets fájlok vagy tcp_wrapper-ek használatára.
Ha a szerveredet mesterként futtatod, határozd meg, hogy melyik fájlokat kell NIS-en keresztül elérhetővé tenned, és add hozzá vagy vedd ki a megfelelő bejegyzéseket az "all" szabálynál a /var/yp/Makefile fájlban. Mindig célszerű megnézned, és megfelelően szerkeszteni az Opciókat (Options) a Makefile elején.
Nagy váltás volt az ypserv 1.1 és az 1.2 között. Az 1.2-es verzió óta az fájlkezelők cache-ben tárolódnak. Ez azt jelenti, hogy ha új map-eket készítesz, mindig a -c kapcsolóval kell meghívnod a makedbm-et. Győződj meg róla, hogy az ypserv 1.2-ből, vagy újabbból származó /var/yp/Makefile-t használod, vagy add hozzá a -c kapcsolót a makedbm- hez a Makefile-ban. Ha ezt nem teszed meg, az ypserv nem fogja tovább használni a régi map-eket, és a frissítetteket sem.
Most átszerkesztheted a /var/yp/securenets és a /etc/ypserv.conf fájlokat. Bővebb információkért olvasd el az ypserv(8) és az ypserv.conf(5) kézikönyv oldalakat.
Bizonyosodj meg róla, hogy a portmapper (portmap(8)) fut, és indítsd el az ypserv szervert. A
% rpcinfo -u localhost ypserv |
utasítás kimenete hasonló lesz ehhez:
program 100004 version 1 ready and waiting
program 100004 version 2 ready and waiting |
A "version 1" sor lehet, hogy hiányzik, az ypserv verziójától függően, és attól függően, hogy milyen konfigurációs fájlt használsz. Csak akkor lényeges, ha régi SunOS 4.x-es klienseket használsz.
Most készítsük el a NIS (YP) adatbázist. A mesteren futtasd a
% /usr/lib/yp/ypinit -m |
parancsot. A szolgán nézd meg, hogy működik-e az ypwhich -m. Mielőtt a
% /usr/lib/yp/ypinit -s masterhost |
Nos, a szervered kész van és működik.
Ha nagyobb problémáid vannak, elindíthatod az ypserv és ypbind programokat nyomkövető üzemmódban is, különböző xterm-ekben. A nyomkövetés kimenetének mutatnia kell, hogy mi működik rosszul.
Ha map-et kell frissítened, futtasd a NIS mester szerveren a make-et a /var/yp könyvtárban. Ez frissíteni fogja a map-et, ha a forrásfájl frissebb, majd át is adja a szolga szervereknek is. Kérlek ne használd a map frissítéshez az /var/yp-et.
Esetleg átszerkesztheted a root crontabját *a szolga* szerveren és hozzáadni a következő sorokat:
20 * * * * /usr/lib/yp/ypxfr_1perhour
40 6 * * * /usr/lib/yp/ypxfr_1perday
55 6,18 * * * /usr/lib/yp/ypxfr_2perday |
A későbbiekben bármikor hozzáadhatsz új szolgát. Először biztosítsd, hogy az új szolga szervernek legyen jogosultsága a NIS mester szerverhez kapcsolódni, majd futtasd a
% /usr/lib/yp/ypinit -s masterhost |
Ha korlátozni szeretnéd a felhasználók hozzáférését a NIS szerveredhez, a NIS szerveredet kliensként is üzemeltetned kell úgy, hogy elindítod az ypbind-et, és hozzáadod az /etc/passwd jelszó fájlhoz _félúton_ a plusz bejegyzéseket. A könyvtár függvények figyelmen kívül hagyják a hagyományos bejegyzéseket az első NIS bejegyzés után és a többit NIS-en keresztül szerzik meg. Így a NIS hozzáférés-szabályok karbantartottak. Például:
root:x:0:0:root:/root:/bin/bash
daemon:*:1:1:daemon:/usr/sbin:
bin:*:2:2:bin:/bin:
sys:*:3:3:sys:/dev:
sync:*:4:100:sync:/bin:/bin/sync
games:*:5:100:games:/usr/games:
man:*:6:100:man:/var/catman:
lp:*:7:7:lp:/var/spool/lpd:
mail:*:8:8:mail:/var/spool/mail:
news:*:9:9:news:/var/spool/news:
uucp:*:10:50:uucp:/var/spool/uucp:
nobody:*:65534:65534:noone at all,,,,:/dev/null:
+miquels::::::
+:*:::::/etc/NoShell
[ All normal users AFTER this line! ]
tester:*:299:10:Just a test account:/tmp:
miquels:1234567890123:101:10:Miquel van Smoorenburg:/home/miquels:/bin/zsh |
Bár a "tester" felhasználó létezik, a parancsértelmezője azonban az /etc/NoShell. miquels-nek rendes hozzáférése lesz.
Alternatívaként átszerkesztheted a /var/yp/Makefile fájlt és beállíthatod, hogy a NIS másik jelszó forrás fájlt használjon. Nagy rendszereken a NIS jelszó és csoport fájlok általában az /etc/yp/ könyvtárban vannak. Ha a hagyományos eszközöket nem használhatók a passwd, chfn, adduser fájlokat adminisztrálására. Ehhez saját készítésű programokra lesz szükséged.
Habár az yppasswd, ypchsh és az ypchfn természetesen működni fog.
Az "yps" NIS szerver beállításához tanulmányozd az előző fejezetet. Az "yps" szerver beállítása hasonló, _de_ nem pontosan ugyanolyan, tehát légy óvatos, mielőtt megpróbálod az "ypserv" utasításait az "yps"-re alkalmazni! Az "yps"-t nem támogatja egyik szerző sem, és néhány biztonsági rést is tartalmaz. Tényleg nem kellene használod!
Az "yps" NIS szerver szoftvert megtalálod az alábbi címeken:
Hely Könyvtár Fájl neve ftp.lysator.liu.se /pub/NYS/servers yps-0.21.tar.gz ftp.kernel.org /pub/linux/utils/net/NIS yps-0.21.tar.gz |
Az rpc.ypxfrd-t nagyon nagy NIS map fájlok esetén használjuk a mester és szolga NIS szerverek közötti adatátvitel gyorsítására. Ha egy NIS szolga szerver olyan üzenetet kap, hogy új map készült, elindítja az ypxfr-t, hogy letöltse azt. Az ypxfr elolvassa a mester szerver map-jét az yp_all() függvény segítségével. Ez a folyamat több percet is igénybe vehet, ha nagyon nagy map fájlokról van szó, amit az adatbázis könyvtárban kell tárolni.
Az rpc.ypxfrd szerver úgy gyorsítja az átvitel folyamatát, hogy a NIS szolga szervereknek engedélyezi, hogy egyszerűen lemásolják a szerver map fájlait, és ne kelljen újra felépíteniük a sajátjukat. Az rpc.ypxfrd RPC-alapú fájl átviteli protokollt használ, tehát nincs szükség új map építésére.
Az rpc.ypxfrd indítható az inetd-ből, azonban mivel nagyon lassan indul el, célszerű az ypserv segítségével indítani. Az rpc.ypxfrd-t csak a mester NIS szerveren kell elindítanod.
Amikor a felhasználók megváltoztatják a jelszavukat, a NIS jelszó adatbázis, és feltehetőleg az összes, ettől a NIS jelszó adatbázistól függő többi adatbázis frissítésre szorul. Az "rpc.yppasswdd" program egy olyan szerver, ami a jelszóváltozásokat kezeli, és gondoskodik arról, hogy a NIS információ helyesen frissüljön. Az rpc.yppasswdd már az ypserv része. Nincs szükséged régi, különálló yppasswd-0.9.tar.gz-re, vagy yppasswd-0.10.tar.gz-re, és nem is javallott a továbbiakban használatuk.
Az rpc.yppasswdd démont csak a mester NIS szerveren kell elindítanod. Alapértelmezés szerint a felhasználók nem változtathatják meg a teljes nevüket, illetve a parancsértelmezőjüket. Engedélyezheted ezek megváltoztatását a -e chfn vagy -e chsh kapcsolókkal.
Ha a jelszó vagy az árnyékfájlok nem az /etc könyvtárban vannak, a -D kapcsolót is használnod kell. Például ha minden forrásfájlt az /etc/yp könyvtárba tettél, és szeretnéd engedélyezni a felhasználók számára, hogy megváltoztathassák a parancsértelmezőjüket, a következő paraméterekkel kell indítanod az rpc.yppasswdd démont:
rpc.yppasswdd -D /etc/yp -e chsh |
vagy
rpc.yppasswdd -s /etc/yp/shadow -p /etc/yp/passwd -e chsh |
Nincs más tennivaló, már csak meg kell győződnöd róla, hogy az rpc.yppasswdd ugyanazt az fájlt használja, mint a /var/yp/Makefile. A hibákat a syslog naplózza.
Ha minden rendben (ahogy lennie kellene), néhány egyszerű utasítással ellenőrizheted a telepítést. Feltételezve, hogy például a jelszó fájlodat a NIS adja, a
% ypcat passwd |
utasításnak vissza kell adnia a NIS jelszófájlod tartalmát. A
% ypmatch userid passwd |
utasítás (ahol a userid egy találomra választott felhasználó azonosítója) vissza kell, hogy adja a felhasználó NIS jelszó fájlban lévő bejegyzését. Az "ypcat" és az "ypmatch" programokat a hagyományos NIS vagy NYS disztribúciód tartalmazza.
Ha egy felhasználó nem tud bejelentkezni, indítsd el a következő programot a kliensen:
#include <stdio.h>
#include <pwd.h>
#include <sys/types.h>
int
main(int argc, char *argv[])
{
struct passwd *pwd;
if(argc != 2)
{
fprintf(stderr,"Használat: getwpnam felhasználónév\n");
exit(1);
}
pwd=getpwnam(argv[1]);
if(pwd != NULL)
{
printf("név......: [%s]\n",pwd->pw_name);
printf("jelszó...: [%s]\n",pwd->pw_passwd);
printf("felh. id.: [%d]\n", pwd->pw_uid);
printf("csoport id: [%d]\n",pwd->pw_gid);
printf("gecos....: [%s]\n",pwd->pw_gecos);
printf("könyvtár.: [%s]\n",pwd->pw_dir);
printf("shell....: [%s]\n",pwd->pw_shell);
}
else
fprintf(stderr,"Az \"%s\" felhasználó nem található!\n",argv[1]);
exit(0);
} |
Ezt a programot futtatva a felhasználó nevével, mint paraméterrel, kiírja mindazt az információt, amit a getpwnam függvény ad vissza erre a felhasználóra. Ennek meg kell mutatnia, hogy melyik bejegyzés hibás. A leggyakoribb probléma az, hogy a jelszó mező "*"-al felül lett írva.
A GNU C 2.1-es könyvtár (glibc 2.1) tartalmaz egy getent eszközt. Ezt használhatod a fenti program helyett egy ilyen rendszeren. Kipróbálhatod:
getent passwd |
getent passwd login |
Az első NIS térképek a
% /usr/lib/yp/ypinit -m |
parancs futtatásával hozhatók létre. Ezt a NIS mester szerver létrehozásakor kell tenni. A "NIS szerver beállítása" fejezetben bővebben olvashatsz erről. Új térkép hozzáadása, illetve egy régi eltávolítása, a /var/yp/Makefile szerkesztésével lehetséges: meg kell változtatnod az all: kezdetű sort. Add hozzá vagy távolítsd el a szükséges/szükségtelen szabály nevét.
Ha eltávolítasz egy térkép bejegyzést, a hozzá tartozó fájlokat is törölnöd kell.
A változtatások után már csak a
% make -C /var/yp |
parancsot kell futtatnod és elkészülnek a térképeid.
Ha megváltoztatod a NIS térképek forrásadatait, (mondjuk egy új felhasználót veszel fel a passwd fájlba) akkor újra kell generálnod a NIS térképeket is. Ezt egyszerűen a
% make -C /var/yp |
parancs kiadásával érheted el. Ez az utasítás megnézi mely források változtak, elkészíti az új téképeket és tudatja az ypserv-vel a változásokat.
A NIS protokoll 1024 karakterre korlátozza egy-egy bejegyzés hosszát. Nem lehet tehát csak úgy megváltoztatni ezt az értéket, és újrafordítani a rendszert. Minden NIS v2-t használó rendszer 1024 byte-nál rövidebb kulcs és adatértékeket vár; ha hirtelen megnöveled a kliens és szerver YPMAXRECORD változójának méretét, megszakad az átjárhatóság a NIS-t használó rendszereid között. Ahhoz, hogy ez így működjön, el kellene menned minden szoftvergyártóhoz, akik rendszerei támogatják a NIS-t és rá kellene venned őket, hogy változtassák már meg az 1024 byte-os méretet, méghozzá egyszerre, és egyformán... elég csekély a valószínűsége annak, hogy eredményes lesz az utad.
A glibc 2.1-től kezdve a glibc NIS alkalmazásain ez a korlát megszűnt. Vagyis lehetségessé vált, hogy Linux rendszereken használhassunk hosszabb bejegyzéseket is, de csak ha nincs más típusú kliens, vagy szerver a rendszerben.
Ahhoz, hogy hosszabb bejegyzéseket használhass a NIS térképeken, hozzá kell adnod a /var/yp/Makefile-ban levő makedbm bejegyzéshez a --no-limit-check opciót.
Az eredmény valami ilyesmi:
DBLOAD = $(YPBINDIR)/makedbm -c -m `$(YPBINDIR)/yphelper --hostname` --no-limit-check |
FIGYELEM! Ez törést okoz a NIS protokollban, és bár a Linux támogatja, nem minden Linux alatt futó program tud a változásokkal együtt dolgozni.
Van egy másik útja is a probléma megoldásának. Ken Cameron ötletéből ered és a /etc/group fájl bejegyzéseit érinti:
1. A bejegyzést több sorban helyezzük el úgy, hogy minden csoport egymástól
kissé eltérő nevekkel szerepeljen.
2. A GID maradjon ugyanaz minden csoportnál
3. Legyen az első bejegyzés a jó csoportnév és GID
(Én nem teszek felhasználónevet ide)
Amikor aztán a program felhasználó szerint haladva elolvassa a GID-et, majd
visszafelé haladva megáll az első egyező GID-nél és beolvassa a hozzá
tartozó felhasználónevet. Ronda, de működik! |
Ha egyszer beállítottad és működőképessé tetted a NIS rendszered, mind a kliens, mind pedig a szerver oldalról, meg kell győződnöd arról is, hogy ez az állapot fennmarad-e a rendszer újraindításakor is.
Két elkülönülő dolgot kell ellenőrizned: Az indító szkript meglétét, és a NIS domainnév helyes tárolását.
A Linux disztribúciód szerinti init-szkript könyvtárban (leggyakrabban: /etc/init.d, /etc/rc.d/init.d ,/sbin/init.d) ellenőrizd, hogy megvan-e a NIS indításához szükséges szkript. Általában ypbind vagy ypclient néven találod meg.
Talán az egyik legfontosabb kérdés, ami néhányunknál felmerülhet a NIS-sel kapcsolatban, hogy a NIS domain újraindítás után elérhető-e vagy sem. Solaris 2.x rendszereknél a NIS domaina t az
/etc/defaultdomain |
fájlban kell tárolni. A legtöbb Linux disztribúció nem használja ezt a fájlt.
Mostanáig a következő információk állnak rendelkezésre a Linux disztribúciók NIS domainnév tárolásával kapcsolatban:
A Caldera az /etc/nis.conf fájlt használja, formátuma a normál /etc/yp.conf-val megegyező.
Az /etc/sysconfig/network fájlban található NISDOMAIN változóval állíthatjuk be a körzetnevet.
Az /etc/rc.config fájlban az YP_DOMAINNAME változót módosíthatod, majd futtatni kell a SuSEconfig-ot.
A 8.0-tól kezdve a SuSE is a SUN-os rendszert követi, vagyis /etc/defaultdomain.
A NIS jelszó megváltoztatásának általános módja az yppasswd program meghívása, ez néhány rendszeren ez mindössze a passwd program alias neve. Ez a parancs az yppasswd protokollt használja, emellett szükséges az rpc.yppasswdd folyamatnak futnia a NIS master szerveren. A protokoll eléggé idejétmúlt, a régi jelszót sima szövegként küldi át a hálózaton. Ez nem problémás, amennyiben a jelszó sikeresen megváltozik. Abban az esetben a régi jelszót felváltja egy új. De ha a jelszóváltás sikertelen, úgy egy támadó használhatja a helyes jelszót, és beléphet a felhasználó nevében. Még rosszabb, ha a rendszeradminisztrátor változtatja meg egy másik felhasználó jelszavát, ekkor a NIS master szerver root jelszava továbbítódik sima szövegként a hálózaton. És az ebben az esetben nem fog megváltozni.
Egyfajta megoldás az, ha nem az yppasswd programot használod jelszóváltásra. Ehelyett jól használható az rpasswd parancs a pwdutils csomagból.
Webhely Könyvtár Fájl neve ftp.kernel.org /pub/linux/utils/net/NIS pwdutils-2.3.tar.gz ftp.suse.com /pub/people/kukuk/pam/pam_pwcheck pam_pwcheck-2.2.tar.bz2 ftp.suse.com /pub/people/kukuk/pam/pam_unix2 pam_unix2-1.16.tar.bz2 |
Az rpasswd biztonságos SSL kapcsolaton keresztül megváltoztatja egy felhasználó jelszavát egy távoli szerveren. Egy átlagos felhasználó csak a saját jelszavát változtathatja meg, ha az adminisztrátor jelszavát is tudja, akkor pedig bárkiét, ha meghívja az rpasswd programot az -a kapcsolóval.
A szervernek az elsősorban tanúsítványra van szüksége, annak alapértelmezett fájlneve az /etc/rpasswdd.pem. Ezt a következő paranccsal hozhatod létre:
openssl req -new -x509 -nodes -days 730 -out /etc/rpasswdd.pem -keyout /etc/rpasswdd.pem |
Egy PAM beállítófájlra is szüksége van az rpasswdd programnak. Ha a NIS felhasználói jelszavak az /etc/passwd fájlban vannak, a következő példa jó kiindulási alapot nyújt a beállításhoz:
#%PAM-1.0 auth required pam_unix2.so account required pam_unix2.so password required pam_pwcheck.so password required pam_unix2.so use_first_pass use_authtok password required pam_make.so /var/yp session required pam_unix2.so |
Ha a NIS jelszótérképek forrása másutt tárolódik (például /etc/yp), úgy a pam_unix2 nisdir kapcsolója használható a forrásfájl megkeresésére:
#%PAM-1.0 auth required pam_unix2.so account required pam_unix2.so password required pam_pwcheck.so nisdir=/etc/yp password required pam_unix2.so nisdir=/etc/yp use_first_pass use_authtok password required pam_make.so /var/yp session required pam_unix2.so |
Most indítsd el az rpasswdd démont a NIS mester szerveren.
A PAM modulokban történt jelszóbeállítás után az rpasswdd is használható jelszóváltásra NIS+, LDAP vagy más, a PAM modul által támogatott szolgáltatásokhoz.
Minden egyes kliensen csak az /etc/rpasswd.conf fájlban vannak a szükséges szerverek nevei. Ha a szerver nem az alapértelmezett portot használja, akkor azt be kell állítani:
# az rpasswdd az master.example.com gépen fut server master.example.com # Port 774 az alapértelmezett port 774 |
Íme néhány általános, felhasználók által jelzett probléma:
A 4.5.19-eshez szállított programkönyvtárak hibásak. A NIS nem működik vele.
Ha a 4.5.19-es könyvtárakat 4.5.24-re frissíted, akkor a su program megszakad. Meg kell szerezned a su programot az 1.2.0-s slackware-ből. Minő véletlen, hogy pont ugyaninnen szerezheted be a frissített programkönyvtárakat is.
Amikor egy NIS szervert lekapcsolnak, majd újra bekapcsolnak, az ypbind a következő üzenettel indul:
yp_match: clnt_call:
RPC: Unable to receive; errno = Connection refused |
Miután a libc-t 5.4.20-asnál magasabb verziószámra frissítetted, az YP eszközök nem működnek tovább. 1.2-es, vagy frissebb yp-tools-ra lesz szükséged az 5.4.21-es, vagy frissebb libc-hez és a glibc 2.x-hez. Korábbi libc verziójú libc-hez 2.2-es yp-clients kell. Az yp- tools 2.x-nek minden programkönyvtárral működnie kell.
A 5.4.21 - 5.4.35 számú libc-ben az yp_maplist hibás, 5.4.36-es, vagy frissebb változatra van szükséged, vagy néhány YP program, mint például az ypwhich segfault hibával leáll.
A libc 5 hagyományos NIS-el nem támogatja a NIS feletti árnyék jelszavakat. libc5+NYS-re vagy glibc 2.x-re van szükséged.
Az ypcat shadow nem mutatja a shadow map-et. Ez így helyes, az árnyék térkép neve shadow.byname, nem shadow.
A Solaris nem mindig használ privilegizált kapukat, tehát ne használj password mangling-et ha Solaris kliensed is van.
Mostanra a legtöbb kérdésedre válasz kellett kapnod. Ha még mindig lenne megválaszolatlan kérdésed, küldj egy üzenetet a
comp.os.linux.networking |
hírcsoportba.